2013. január 25., péntek

Hogyan tanuljunk oroszul? Egy nyelvtanár tapasztalatai 1.

Kedves oroszul tanulók!

Hát… nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy nálam van a bölcsek köve. Inkább leírom a tapasztalataimat. Persze inkább most, előre tisztázzuk, hogy ebben a bejegyzésben még nem konkrét tippeket adok, hanem általánosabban próbálom megközelíteni a nyelvtanulás módszereit. Nem tudományos áttekintést adok. Egy valamit biztosan ígérhetek: egy olyan embernek a tapasztalatait adom át (a sajátjaimat), aki életének nagy részét nyelvtanulással(-tanítással) töltötte. Nem, nem értetted félre. Még mindig tanulom mindkét nyelvet, pedig az orosszal kb. 1970-ben, a némettel pedig 1973-ban kezdtem foglalkozni. Nem is tudom, hogy mertem ezt leírni. Most mindenki őskövületnek tart. J
Amikor az orosz nyelvet elkezdtem tanulni, még a régi olvasós-fordítós módszert használták, ami a latin tanításából maradt ránk. Fogalmam sincs, ezt hogy hívták, remélem, senkit nem zavar. A tankönyvek (képek és színek nélkül) olvasmányokat és nyelvtani feladatokat  tartalmaztak. Rengeteget. Akkoriban már elkezdték szorgalmazni az audiovizuális eszközök (szalagos magnó, diavetítő, írásvetítő) használatát. Hát… Ez nem hangzik valami izgalmasan, ugye? Hogy lehet, hogy mégis megtanultuk az idegen nyelveket??? Egyetlen titka van: a tanárok személyes varázsa szerettette meg velem mind az orosz, mind a német nyelvet. Kriszta néni, az orosztanárnőnk azzal a módszerrel vezetett be egy új anyagot, hogy oroszul mondatonként elmondta az olvasmányt, mi pedig lefordítottuk. De ezt olyan érdekesen és hatásosan csinálta, hogy tágra nyílt szemekkel néztünk rá, és észre sem vettük, már el is telt az óra. Azt hiszem, a modern módszertani szakértők megköveznék ezért a módszerért. Nyíltan hirdette, hogy ő egy személyben diavetítő, magnó és a többi… Persze rengeteget épített a fantáziánkra, és nagyon sokat beszéltetett bennünket. Piroska néni, a némettanárnőm pedig a hihetetlen műveltségével nyűgözött le. Több nyelven beszélt, és mindig becsempészte a nyelvtanításba a kultúrát, az irodalmat és a történelmet is. Mindkettőjükre örök hálával gondolok vissza.
Amikor egyetemista voltam, a beszédközpontú nyelvtanítás vált rendkívül divatossá. Erre nagy szükség is volt ahhoz, hogy az írott idegen nyelv gúzsba kötő hatásától megszabaduljunk. De azt hiszem, átestünk a ló túlsó oldalára: ekkor meg az írás szorult méltatlan helyre. Pedig nagyon nagy szükség van rá. Most, amikor a fiatalok már szinte csak a beszélt nyelvet ismerik, mennyit erőlködünk, hogy az írás presztízsét megmentsük. 
Aztán emlékszem egy olyan korszakra, amikor a cselekvésközpontú nyelvtanításban kezdtünk hinni. Ez azon alapul, hogy minél több tevékenységet végzünk el egy tananyaggal, annál jobban rögzül. Ez igaz is, hiszen abból, amit csak elolvasunk vagy meghallgatunk, egy töredéknyi marad meg hosszú távon. A gyerekek szeretik is, hiszen színezni, ollóval kivágni, összepárosítani, kiegészíteni stb. valamit szórakoztató, és a felfedezés örömével ajándékozza meg az embert. Egy kifogásom van ezzel kapcsolatban: túlságosan időigényes, nagyon kevés anyagot lehet vele átvenni, és nem is mindig térül meg a befektetett energia.
Hogy ne unjátok magatokat halálra, ugrok egy nagyot az időben. Közeledve a mához az alapvető nyelvi kompetenciákat, készségeket (írás, beszéd, írott és hallott szövegértés) fejlesztő nyelvtanulás vált uralkodóvá. Mármint a közoktatásban.  Erre épülnek a tankönyvek, az érettségi. A nyelvkönyvek színesek lettek, a módszerek játékosak, a nyelvórák változatosak. A diákjaink mégsem tanulják meg az idegen nyelveket. Ez meg hogy lehet? L
Mindig megpróbálunk valami újat kitalálni: projekteket (ez azért még elég ritka), kooperatív technikákat. A nyelviskolák még inkább próbálnak különlegességeket alkalmazni, mert a közvélemény folyton valami újat szeretne, amitől csodát vár.
Nem akarom egyetlen módszer létjogosultságát sem elvitatni, mindegyiknek lehet előnye és hátránya, és – kis túlzással – mindenkinek más válik be. Csak arra hívom fel a figyelmed, hogy két dologról nem szabad elfelejtkezni:
  1. A legfontosabb a motiváció. Ha valamihez kedved van, azt bármilyen módszerrel szívesen csinálod, és biztosan sikeres leszel benne.
  2. A másik az erőfeszítés és a kitartás. Ne dőlj be azoknak, akik azt állítják, hogy az idegen nyelv magától a fejedbe megy! A nyelvtudásért dolgoznod kell! De az a jó hírem, hogy ha szívesen csinálod, még élvezni is fogod.
Jó tanulást és kitartást kíván!
Mirjam

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése