Hol (hogy) tanuljunk idegen nyelvet?

Здравствуй(те)!

Az internet előtti korszakban a nyelvtanulásban a legnagyobb lehetőségnek azt tartottuk, ha elutazhattunk az ún. célországba.

Sokan úgy tartották, ez az egyetlen módja a nyelv magas szintű elsajátításának.
Persze nem mondok ennek ellent, mert anyanyelvi környezetben a tudás szinte ragad ránk, folyamatosan halljuk, olvassuk a "tananyagot" és - nem utolsó sorban - rá vagyunk kényszerítve az állandó kommunikálásra, gyakorlásra.

Mégis nyílt titok (már többször leírtam), hogy nem favorizáltam soha ezt a nyelvtanulási módot, mert önmagában ez is csak egy lehetőség, ami legfeljebb akkor főnyeremény, ha keményen megdolgozunk mellette.

Az elmúlt néhány napban alkalmam volt megfigyelni, mennyire lehet hasznos az anyanyelviekkel való hétköznapi kommunikáció a nyelvtanulásban.
A családommal nagyon szívesen utazunk az Alpokba, és ez alkalommal is egy kis osztrák hegyi faluban pihentünk.
Már az első napon észrevettem magamon, hogy azt figyelem, mennyire kell bevetni a nyelvtudásunkat. Siralmas. Nem mondom, hogy kézzel-lábbal is elég mutogatni, de bizony elegendő nagyon "egyszerűen" fogalmazni.

Ez persze lehet jó hír is, hiszen az is elboldogul, aki még nem régen ismerkedik a nyelvvel, de az anyanyelviekkel (üzletben, kávézóban, múzeumban, bobpályán, sípályán)  folytatott felszínes kommunikáció hatásfoka a tanulásban bizony elég csekély.
Azaz csak akkor profitálunk belőle, ha "komolyabb" beszélgetéseket folytatunk, ill. valóban tanulunk is.
Nyelvtanfolyamon, nyelviskolában, magántanárnál, baráttól.
És igen, tankönyvből!!!! Ez bizony kikerülhetetlen, ha valódi mélységében és nem csak alapfokon akarjuk megtanulni a nyelvet.

Persze országismereti szempontból nagyon hasznos a "kint tartózkodás". Bár elég régen vagyok némettanár, bevallom, most tanultam meg, hogy az osztrákok "kis barnának" (der kleine braune - vagy Braune?) is nevezik a tejszínes presszókávét. Nagyon finom volt...

Jó és hasznos nyelvtanulást!
Mirjam

Hogyan tanuljunk oroszul? Egy régi-új módszer

Здравствуй(те)!

Az idegen nyelvek tanulásakor az egyik legnagyobb akadály a megszólalás, ill. a beszéd szokott lenni.
Olvasni tudunk egyedül, a szövegértést tudjuk gyakorolni, teszteket is írhatunk, de a beszélgetésben, a szóbeli kommunikációban hogyan fejlődjünk?
Általában el szoktuk intézni azzal, hogy mivel nincs lehetőségünk tanárral, pláne egy anyanyelvivel gyakorolni, annyiban is marad az egész. Ez bizony így lehet azokkal is, akiknek – úgymond – „van nyelvérzékük”.
(Ezt azért írtam idézőjelben, mert meggyőződésem, hogy mindenkinek van, aki az anyanyelvét meg tudta tanulni.)
Nagyon sok diáktól és felnőttől azt hallom, hogy főleg szóban vannak nehézségeik.

Pedig a beszédkészség egyedül is fejleszthető!

Rengeteg módszer van rá, ezek közül most egy igazán egyszerűt szeretnék bemutatni, amivel önállóan, otthon is előrehaladást tudunk elérni a beszédkészség javításában és a nyelvi gátlások leküzdésében.
(Az esetek többségében ugyanis nem arról van szó, hogy nem tudunk valamit kifejezni, hanem arról, hogy nem merünk megszólalni.)

Gyerekkorában biztosan mindenki épített játékpiramist karikákból. Ugyanígy építhetünk mondatokat az orosz szavakból.

Veszünk egy egyszerű tőmondatot, pl.:

Мальчик читатет.

Ezután mindig csak egy szót, mondatrészt teszünk hozzá, ameddig csak fantáziával bírjuk.

Pl.:

Мальчик читает книгу.

Мальчик читает новую книгу.

Мальчик читает новую книгу дома.

Весёлый мальчик читает новую книгу дома.

Весёлый мальчик с другом читает новую книгу дома.

И так далее...

Анна играет.

Анна играет с собакой.

Анна играет со своей собакой.

Анна играет со своей собакой вечером.

Анна играет и гуляет со своей собакой вечером.

И так дальше.

Fontos: mindig értelmes mondatok legyenek és mindig hangosan mondjuk ki őket!!!!!!
Lehetnek viccesek is, de összefüggőnek kell lenniük.

És ami a legjobb: a nyelvtanulás bármelyik szintjén - a kezdőtől a haladóig – alkalmazható.

Ilyen mondatokat egyben persze ritkán alkotunk a hétköznapi beszédben, de az egyes kifejezések ezután könnyebben eszünkbe jutnak.

A mennyiség is fontos. Ha hetente egy ilyen mondatot állítunk össze, valószínűleg nem érünk el fejlődést.
Azt javaslom, tegyünk egy próbát: kb. egy hétig gyakoroljuk napi rendszerességgel, átlag fél óráig.
Lehet, hogy ez most néhányakat visszariaszt, de ha kreativitást  viszünk bele, nem lesz unalmas, és már egy hét után látni fogjuk az eredményét.
Ezután elég lesz ritkábban is beiktatni a gyakorlásba, esetleg más módszerekkel is kombinálhatjuk.
Lehet, hogy valakinek annyira megtetszik, hogy ezután mindig így tanulja a mondatalkotást, ami szintén nehézségeket szokott okozni.

Ha valakinek van kedve, küldjön ilyen mondatokat! Szívesen közkinccsé teszem a blogon!

Jó szórakozást kívánok!

Mirjam

Én így tanulok oroszul... 1.

Здравствуй(те)!

Mindig nagyon szívesen olvasom a blog olvasóinak levelét.
Különösen érdekesek azok a levelek, amelyek arról számolnak be, ki mióta, miért tanul oroszul, a nyelvtudásnak milyen szintjén áll, és milyen módszerrel jutott el idáig.

Egy nemrég kapott levél olvasásakor jutott eszembe, milyen jó lenne a blogon közzétenni olyan írásokat, amelyek arról szólnak, ki hogyan tanul oroszul.

Kedvcsinálónak következzen most az első beszámoló, amiből nagyon jó ötleteket lehet meríteni, elsősorban a motivációhoz.

"A nyelvtanulásról osztom meg a saját tapasztalataimat, vagyis én így tanulok oroszt. 

Az én módszerem: sokat nézek televíziót és sok zenét hallgatok. Ellentétben a közhiedelemmel, az orosz filmek és zenék hihetetlenül jók, szerintem még Hollywoodot is lenyomják.

Természetesen az alapokat én is tankönyvekből sajátítom el, de hamar rá kellett jönnöm, csak tankönyvekből tanulni nem elég. A tankönyvből nem tudom kivárni, hogy egy filmet élvezni tudjak, ezért naponta másképp is tanulok.

A meg nem értett szavakat és sokszor használt mondatokat sárga cetlire felírom, kiszótárazom és megtanulom. Nem szabad túl sok szót kiírni, mert az ember összekeveredik, nekem napi 4-6 elég. 
(Ne felejtsd el hangosan tanulni! – megjegyzés: Mirjam)

A másik fordulópont a Сваты (Nászok) című filmsorozat volt, ez nagy lökést adott. Az RTR Rossziján (például itt is nézhető) tűnt fel, és nem tudtam abbahagyni sem a nézését, sem a tanulást. Agyament komédia szerintem.

Mindig tudni akartam, mit beszélnek, ezért belehúztam a tanulásba.

A filmeknél jó a helyzet, mert ott vannak mondatsémák, amiknek a megtanulásával egész jól elboldogul az ember. 
(Ezt Lomb Kató is így javasolta!! – megjegyzés: Mirjam)

Azt javaslom, a jobb filmet vegyük fel, és ha akkor nem sokat értettünk belőle, nézzük meg egy hónap múlva! Ám láss csodát, érteni fogod (persze ha közben tanulsz)!

Minél többet tudsz beszélni, annál csodálatosabbnak fogod tartani az oroszt!

Mivel nem szeretek tanulni, mostanában kiválasztok egy zenét, megpróbálom lefordítani. Aztán ezt lehet autóban vele énekelni, vagy otthon, bárhol, ahol nem zavarunk senkit.

Szerintem az orosz a legszebb nyelv, pedig a németben jobb vagyok.

Megjegyzésként még csak annyit, a nyelvtanulás számomra csak hobbi, nem akarok sem vizsgázni, sem sok pénzt belefektetni. Aztán hogy a jövőben mi lesz, még nem tudom. Aki valóban nyelvet akar tanulni, ne csinálja így!

Addig a szintig tanulok, míg a beszélgetős műsoroknál nem kell szótár." (Papp Kálmán)

Nyelvtanári szemmel nézve ez a módszer mindenkinek nagyon hasznos lehet, aki szeret filmeket nézni, és nem csak egy közeli nyelvvizsga a célja.
Nagyon jól megalapozza a nyelvtudást, és sokkal jobban motiválja az embert, mint a tankönyvek magolása.
Márpedig nem győzőm hangsúlyozni, hogy a motiváció a legfontosabb. Ha valami érdekel bennünket, ha valamit szeretünk, nagyon sokat akarunk vele foglalkozni. Márpedig ez a nyelvtudás alapja: a sok ismétlés, gyakorlás.
Ráadásul közben nagyon sokat megtudhatunk az orosz valóságról, életről.

Szóval nekem nagyon tetszik ez a módszer, Kálmánnak biztosan sok öröme telik benne.

Várjuk a te leveledet is, szívesen olvasnánk a te történetedet is!

Üdvözlettel:

Mirjam

Nehéz-e az orosz nyelv?

Kedves nyelvtanulók!

Ha egy új dologba fogunk, általában felmerül bennünk a kérdés, mennyire lesz nehéz. Ez az emberi természet része. Hát még, ha ez az új egy idegen nyelv, hisz a nyelvtanulásról is annyi egymásnak ellentmondó nézet, vélemény hangzik el, hogy szinte lehetetlen kiigazodni köztük. Ráadásul tele vagyunk saját negatív tapasztalatokkal is az iskolából, a tanfolyamokról vagy a saját, önálló próbálkozásainkból.

És ebben van a második legfontosabb feladatunk a motiváció megtalálása után: meg kell szabadulnunk a kételyeinktől, a félelmeinktől! Ehhez szeretnék néhány jó erős beidegződést, ha úgy tetszik hiedelmet megkérdőjelezni.

• Mi, magyarok szeretünk hízelegni magunknak azzal, hogy a magyar az egyik legnehezebb nyelv a világon. Aztán biztosan tudjuk, hogy a németnek nagyon nehéz a nyelvtana, és az angolt játszi könnyedséggel meg lehet tanulni. Ugye mindenki hallott már ehhez hasonló sztereotípiákat? A sztereotípiákkal csak egy a baj, általában nem igazak. Van egy nagyon egyszerű, logikus magyarázatom arra, hogy a nyelvek nehézségben nem különböznek egymástól. A nyelvelsajátítás mikéntjéről még mindig nagyon keveset tud az ember, de az egyértelmű, hogy minden kisgyerek kb. ugyanannyi idő alatt tanulja meg az első nyelvet, az anyanyelvét. 12-14 hónap alatt jut el a megértéshez, kb. 24 hónap alatt az egyszerű, kétszavas mondatok kimondásához, és a harmadik életéve végére az absztrakt beszédhez. Nincs különbség!!! Most szinte hallom, hogy hördülnek fel néhányan: na de az az anyanyelvük! Mennyivel másabb a helyzet egy idegen nyelvvel!!! Ez igaz, de ettől még nem lesz nehezebb, csak legfeljebb másként kell tanulni. Az orosszal kapcsolatban az a véleményem, hogy nem kell félni a cirill betűs ábécétől, nem kell félni a kiejtéstől, és a ragozásoktól sem. Semmi rendkívül nehéz nincs bennük. 

• A másik tévhit, hogy gyerekként sokkal könnyebb nyelvet tanulni! Ez egyáltalán nincs így. Egy felnőttnek sokkal elvontabb a gondolkodása, sokkal jobban látja az összefüggéseket, és nagyon sikeres lehet a nyelvtanulásban. Persze általában kevesebb az időnk, sok más elfoglaltságunk is van, és fáradtak vagyunk munka után. Ezért gondoljuk, hogy nehezebben „fog” a fejünk.

• A harmadik nagy akadály a nyelvtanulásban az a meggyőződés, hogy: „Nincs nyelvérzékem.” De sokszor hallottam ezt már diákoktól is! Mindig azt szoktam rá válaszolni: „De hát te már tökéletesen beszélsz egy nyelvet! Ezek szerint képes vagy arra, hogy természetes nyelveket megtanulj.” Bizony, ezzel a kifogással nem lehet takarózni. Csak hozzá kell látni, és meg kell találni a legmegfelelőbb módot.

• És mára már csak egy szokásos hátráltató kételyt szeretnék megcáfolni: „Na de mennyi idő az még, hogy eljutok arra a szintre, hogy tudjam használni?” Semennyi. Higgyünk Paul Ariste észt nyelvészprofesszor véleményének: „Akkor kezdek el beszélni (egy nyelven), ha 100 szót tudok. Sokan tudnak egy nyelvet, de félnek beszélni. Ha az ember fél attól, hogy hibát ejt, soha nem tanul meg szabadon beszélni.” (az én szabad fordításom) Nem baj, ha egy nyelvtanuló hibázik. Ez teljesen természetes!

Legközelebb konkrétan szeretnék a „módszerekre” kitérni. Addig is várom a véleményeteket, ha van kedvetek megosztani.

Mirjam