2014. december 28., vasárnap

Orosz emlékek és a Rammstein

Здравствуйте!

A téma, amiről ma írok, nem igazán karácsonyi, de néhány napja újra és újra gondolkodóba ejt.

A hősiességről, a lelkesedésről, a nyugtalan ifjúságról, az orosz lélekről van szó.

Talán vannak, akik már tudják, hogy jön a Rammstein a képbe, de valószínűleg messzebbről kell kezdenem, hogy mindenki megértse.

Bevallom, a Rammstein együttesről nem hallottam volna, ha nincs egy tizenéves fiam és jó néhány ilyen korú tanítványom. A fent emlegetett német rockbanda számomra inkább ijesztő, mint zene. Lehet, hogy ezzel máris szereztem néhány ellenséget, de megszoktam, hogy a fiatalok csak megbocsátóan mosolyognak, és a mosolyuk azt üzeni: nem értem én már ezeket a dolgokat.

Hogy mégis miért írok róluk?
Nem a németségük, hanem az oroszságuk miatt.

Talán mások is ismerik, de mindenképpen megér néhány percet a dal, amit a Rammstein előad. Kissé nehezen érthetően, inkább hörögve, mint énekelve, de felismerhetően. A dal egy 1958-as film betétdala, a címe:

Песня о тревожной молодости

Kezdősora így hangzik:

Забота у нас простая....

Hogy miért adja elő egy agresszív rockegyüttes ezt az inkább szentimentálisnak mondható, a mai fiatalok számára talán érthetetlenül "hősies" dalt, arról nem kívánok elmélkedni. A Rammsteint jól ismerők biztosan tudják a választ.

A kérdés számomra az, miért jobb még mindig az eredeti, mint ez a fura, modern változat.
Mielőtt bárki túl gyorsan válaszolna, szeretnék néhány félreértést eloszlatni: nincs bennem semmilyen "vörös" nosztalgia, nem vagyok kommunista érzelmű, nem szeretem a régi filmeket és általában a "retrót" sem.
De ebben a dalban van valami az orosz lélekből, amit nagyon nehéz szavakkal visszaadni, megmagyarázni, inkább csak megérezni lehet. Valami emelkedettség, lelkesedés, pátosz, amit ők komolyan vesznek, amit fel mernek vállalni még ma is, pedig bizony az ötvenes évek felett már jócskán eljárt az idő, és az akkori eszmék sem bizonyultak egyértelműen tisztának vagy időtállónak. Ez az, ami még mindig magával ragadja a hallgatót, ami miatt napokig a fülünkben cseng a fülbe mászó dallam.

Persze valószínűleg a Rammstein-rajongóknak ez a modern, jócskán agresszív változat jön be inkább, sőt a többségük nem is tud a szám eredetijéről. A kettő végül is jól megfér egymás mellett.

Ha van néhány perced, és nem ismered ezt a régi-régi dalt, javaslom, hallgasd meg, és döntsd el, neked melyik tetszik jobban!

Az eredeti dal itt hallgatható meg:

Забота у нас простая...

A Rammstein előadása itt látható, hallható:

Lied von der unruhevollen Jugend


Itt pedig egy orosz nyelvű írás olvasható róla:

A Rammstein Oroszországban

Jó szórakozást!
Mirjam

P.S. Azt elfelejtettem írni, mit jelent az "emlékek" szó a címben: a dal első versszakát és refrénjét még diákkoromban, a Szovjetunióban tanultam.

2014. december 15., hétfő

Orosz retro, retro, retro...

Здравствуйте!

Először is nagyon köszönöm a múltkori véleményeket!!!!!

Mostanában túl sokat gondolkodom. :)
Néhány napja egy kérdés motoszkál a fejemben: miért lett az egyik legnépszerűbb bejegyzés a blogon a Egy kis retro orosz nyelv?

Ha valaki nem tudná, miről van szó, a mi (ötvenesek) régi általános iskolai 5. osztályos orosz tankönyvünknek (részleges) közzétételéről van szó.

Az ötlet nem tőlem származott, de nagyon megtetszett, mert egy elég "vonalas", de nosztalgikus hangulatú  orosz tankönyvről volt szó.

Aztán a terv abbamaradt, mert akkor még nem igazán tudtam technikailag megvalósítani. Néhány videó megszületett ugyan (a youtube-on megtekinthetők), de ezzel abba is maradt a projekt.

És .... láss csudát! A cirill betűs billentyűzetről és a köszönésről szóló leckék után ez lett a 3. legnépszerűbb bejegyzés. Ma is rengetegen kattintanak rá!

Hogy miért?

Ezen gondolkodom...

Az az érzésem, hogy a retro szó teszi ilyen vonzóvá.

Valamiért szívesen utazunk vissza - ha tetszik: szívesen álmodjuk vissza magunkat az időben.
Pedig nem voltak azok olyan rózsás idők, csak hát az idő, ugye, mindent megszépít.
Persze nem valószínű, hogy csak az "idősebb" korosztály keresi ezt a "retrós" oroszkönyvet, hiszen ők nem lehetnek annyian.
Minden bizonnyal a fiatalokat is vonzzák a régebbi korok.
Vajon miért?
Ez tényleg rejtély számomra, és szívesen olvasnám azok véleményét, akik rákattintottak!!!!!

Kit miért érdekel(t) a retro orosz nyelvtanulás?

A múltkori "sikeren" felbuzdulva, arra kérlek benneteket, írjatok, ha van kedvetek!

Üdvözlettel:
Mirjam


2014. december 11., csütörtök

Az oroszt tanulók magányossága

Здравствуйте!

A minap azon gondolkodtam, nem lehetnek-e nagyon magányosak az oroszul tanuló emberek.
Az angollal szinte mindenki próbálkozik, németet is rengetegen tanulnak, de oroszosok most nem lehetnek annyian.

Az is előfordul, hogy valaki nem talál tanárt, hogy nem indul be a tanfolyam jelentkezők hiányában, hát akkor milyen nehéz lehet, ha valaki egyedül birkózik egy idegen nyelvvel.

Ráadásul a környezetéből néhányan úgy nézhetnek rá, mint egy csodabogárra, mert az orosz nyelv bizony most "egzotikumnak" számít.
(Szinte mulatságos, mennyit nyaggatnak például a tanítványaim egy-egy orosz szóért vagy mondatért.)

A vidékiek még inkább nehéz helyzetben vannak, mert az orosztanulás, az oroszok iránti érdeklődés egyelőre főleg a fővárosra korlátozódik.


Vajon kihez fordulnak, ha nem értenek valamit?
Kitől kérdeznek meg egy-egy szót?
Kivel társalognak?
Kivel cserélnek könyveket?

Persze tudom, ott a facebook, rengeteg zárt és nyílt csoport van, az internet pedig sok-sok anyagot kínál. Egy kicsit el is kényelmesedtünk, mert nem kell könyvtárba menni, tanulótársakkal egyeztetni, mindent megtalálunk hosszabb-rövidebb kutatás után.   A netes anyagok is gyorsan megoszthatók, kicserélhetők, kinyomtathatók.

De hol marad a személyes kommunikáció, a beszélgetés, éppen az, amiért ezt az egészet tanuljuk?????
Senkit nem akarok közhelyekkel untatni, de tényleg úgy gondolom, közben elvész a lényeg. Meggyőződésem ugyanis, hogy az emberi nyelv kommunikációra lett teremtve.
És elmarad a sikerélmény, az, ami további "löketet", motivációt adhatna a tanuláshoz.  Hiszen akkor látjuk értelmét, ha meg is tapasztaljuk az eredményt, nem csak a távoli jövőben levő célra figyelünk.

Rendhagyó módon most a véleményetekre, tapasztalataitokra lennék kíváncsi:Ki hogyan oldja meg ezt a problémát?
Kivel beszélgettek oroszul?
Kihez fordultok, ha nehézségetek támad az oroszban?
Kivel tudtok gyakorolni?
Nem vagytok magányosak?

Nagy-nagy örömmel olvasnám a véleményeket, az ötleteket, ki hogyan győzi le a magányát?

(Ha nincs kedved kommentet írni, a facebookon is megteheted.)

Üdvözlettel:
Mirjam