2014. december 15., hétfő

Orosz retro, retro, retro...

Здравствуйте!

Először is nagyon köszönöm a múltkori véleményeket!!!!!

Mostanában túl sokat gondolkodom. :)
Néhány napja egy kérdés motoszkál a fejemben: miért lett az egyik legnépszerűbb bejegyzés a blogon a Egy kis retro orosz nyelv?

Ha valaki nem tudná, miről van szó, a mi (ötvenesek) régi általános iskolai 5. osztályos orosz tankönyvünknek (részleges) közzétételéről van szó.

Az ötlet nem tőlem származott, de nagyon megtetszett, mert egy elég "vonalas", de nosztalgikus hangulatú  orosz tankönyvről volt szó.

Aztán a terv abbamaradt, mert akkor még nem igazán tudtam technikailag megvalósítani. Néhány videó megszületett ugyan (a youtube-on megtekinthetők), de ezzel abba is maradt a projekt.

És .... láss csudát! A cirill betűs billentyűzetről és a köszönésről szóló leckék után ez lett a 3. legnépszerűbb bejegyzés. Ma is rengetegen kattintanak rá!

Hogy miért?

Ezen gondolkodom...

Az az érzésem, hogy a retro szó teszi ilyen vonzóvá.

Valamiért szívesen utazunk vissza - ha tetszik: szívesen álmodjuk vissza magunkat az időben.
Pedig nem voltak azok olyan rózsás idők, csak hát az idő, ugye, mindent megszépít.
Persze nem valószínű, hogy csak az "idősebb" korosztály keresi ezt a "retrós" oroszkönyvet, hiszen ők nem lehetnek annyian.
Minden bizonnyal a fiatalokat is vonzzák a régebbi korok.
Vajon miért?
Ez tényleg rejtély számomra, és szívesen olvasnám azok véleményét, akik rákattintottak!!!!!

Kit miért érdekel(t) a retro orosz nyelvtanulás?

A múltkori "sikeren" felbuzdulva, arra kérlek benneteket, írjatok, ha van kedvetek!

Üdvözlettel:
Mirjam


2 megjegyzés:

  1. Kedves Mirjam!
    Én a magam részéről nagyon szerettem és szeretem az oroszt. Bár mostanában nincs időm tanulni és foglalkozni vele, azért elő-előkerül életemben, felfedezem, hogy ezt a szót is ismerem!, meg erre is emlékszem! :)
    Én orosz tagozatos diákként éltem a mindennapjaimat, minden nap volt orosz óránk, és mi nagyon szerettük. (Jó, lehet, hogy nem mindenki, de én igen.)
    Az életem sajnos úgy alakult, hogy nem tanultunk orosz nyelvet azokban az iskolákban, ahová jártam, így elmaradt. Így mostanában önszorgalomból próbálom feleleveníteni a dolgokat. Ez persze most is nehezen megy, mert 3 kicsi gyerekkel az ölemben és életemben nehéz. De mindent megteszek azért, hogy kicsit többet tudjak, vagy több jöjjön vissza....
    És nagyon örülök, hogy megtaláltam a blogodat!
    Andi

    VálaszTörlés
  2. Kedves Andi!
    Jó, hogy írtál. Én is orosz tagozatos voltam, és nagyon szerettem az oroszt!
    Jó néha feleleveníteni a régen tanultakat. Rájön az ember, hogy az emberi memória valami csodálatos dolog.
    Én akkor kezdtem el feleleveníteni a németet, amikor egy barátunkkal csak németül tudtam beszélni. És aztán némettanár lett belőlem. :)
    Ugye egyetértünk, hogy mindennek megvan a rendelt ideje. Most más fontos dolgaid vannak.
    Azért kívánom, hogy az oroszban sok örömödet leld!
    Mirjam

    VálaszTörlés