Nehéz-e az orosz nyelv?

Kedves nyelvtanulók!

Ha egy új dologba fogunk, általában felmerül bennünk a kérdés, mennyire lesz nehéz. Ez az emberi természet része. Hát még, ha ez az új egy idegen nyelv, hisz a nyelvtanulásról is annyi egymásnak ellentmondó nézet, vélemény hangzik el, hogy szinte lehetetlen kiigazodni köztük. Ráadásul tele vagyunk saját negatív tapasztalatokkal is az iskolából, a tanfolyamokról vagy a saját, önálló próbálkozásainkból.

És ebben van a második legfontosabb feladatunk a motiváció megtalálása után: meg kell szabadulnunk a kételyeinktől, a félelmeinktől! Ehhez szeretnék néhány jó erős beidegződést, ha úgy tetszik hiedelmet megkérdőjelezni.

• Mi, magyarok szeretünk hízelegni magunknak azzal, hogy a magyar az egyik legnehezebb nyelv a világon. Aztán biztosan tudjuk, hogy a németnek nagyon nehéz a nyelvtana, és az angolt játszi könnyedséggel meg lehet tanulni. Ugye mindenki hallott már ehhez hasonló sztereotípiákat? A sztereotípiákkal csak egy a baj, általában nem igazak. Van egy nagyon egyszerű, logikus magyarázatom arra, hogy a nyelvek nehézségben nem különböznek egymástól. A nyelvelsajátítás mikéntjéről még mindig nagyon keveset tud az ember, de az egyértelmű, hogy minden kisgyerek kb. ugyanannyi idő alatt tanulja meg az első nyelvet, az anyanyelvét. 12-14 hónap alatt jut el a megértéshez, kb. 24 hónap alatt az egyszerű, kétszavas mondatok kimondásához, és a harmadik életéve végére az absztrakt beszédhez. Nincs különbség!!! Most szinte hallom, hogy hördülnek fel néhányan: na de az az anyanyelvük! Mennyivel másabb a helyzet egy idegen nyelvvel!!! Ez igaz, de ettől még nem lesz nehezebb, csak legfeljebb másként kell tanulni. Az orosszal kapcsolatban az a véleményem, hogy nem kell félni a cirill betűs ábécétől, nem kell félni a kiejtéstől, és a ragozásoktól sem. Semmi rendkívül nehéz nincs bennük. 

• A másik tévhit, hogy gyerekként sokkal könnyebb nyelvet tanulni! Ez egyáltalán nincs így. Egy felnőttnek sokkal elvontabb a gondolkodása, sokkal jobban látja az összefüggéseket, és nagyon sikeres lehet a nyelvtanulásban. Persze általában kevesebb az időnk, sok más elfoglaltságunk is van, és fáradtak vagyunk munka után. Ezért gondoljuk, hogy nehezebben „fog” a fejünk.

• A harmadik nagy akadály a nyelvtanulásban az a meggyőződés, hogy: „Nincs nyelvérzékem.” De sokszor hallottam ezt már diákoktól is! Mindig azt szoktam rá válaszolni: „De hát te már tökéletesen beszélsz egy nyelvet! Ezek szerint képes vagy arra, hogy természetes nyelveket megtanulj.” Bizony, ezzel a kifogással nem lehet takarózni. Csak hozzá kell látni, és meg kell találni a legmegfelelőbb módot.

• És mára már csak egy szokásos hátráltató kételyt szeretnék megcáfolni: „Na de mennyi idő az még, hogy eljutok arra a szintre, hogy tudjam használni?” Semennyi. Higgyünk Paul Ariste észt nyelvészprofesszor véleményének: „Akkor kezdek el beszélni (egy nyelven), ha 100 szót tudok. Sokan tudnak egy nyelvet, de félnek beszélni. Ha az ember fél attól, hogy hibát ejt, soha nem tanul meg szabadon beszélni.” (az én szabad fordításom) Nem baj, ha egy nyelvtanuló hibázik. Ez teljesen természetes!

Legközelebb konkrétan szeretnék a „módszerekre” kitérni. Addig is várom a véleményeteket, ha van kedvetek megosztani.

Mirjam