A minap gyönyörű V alakban szálló darvak óriási tömegét láttam az égen, és ez eszembe juttatta Михаил Калатозов méltán híres filmjét, a Szállnak a darvakat (Летят журавли), amely 1958-ban megkapta a Cannes legnagyobb díját, az Arany Pálmát.
Ma már alig emlékszünk a szovjet háborús filmekre, pedig a korombeliek biztosan sokat láttak belőlük. Amikor 1976-ban diákként Kurszkban voltam, még a két részes Kurszki csata című filmet is megnézették velünk. (Semmire nem emlékszem belőle.)
De ez a film más. A maga korában merésznek számító üzenetet fogalmazott meg, mert nem a Nagy Honvédő Háború fenséges csatáit, a szovjet katonák hősiességét emelte ki, hanem azt, hogy a háború hogyan tett tönkre emberi sorsokat, szerelmeket, hogy nem mindenkinek sikerült kiállni az emberség és a hűség próbáját. De megérdemli a díjat a film néhány különleges képi megoldásai miatt is: talán a leghíresebb az a jelenet, amikor a haldokló fiatal katona, Borisz, szerelmese, Veronika arcát látja a nyírfákon.
A film értékét növeli, hogy főszereplői nagyon híres színészek: Татьяна Самойлова és Алексей Баталов.
http://maskarad.3dn.ru/forum/5-15-2
A filmet természetesen Magyarországon nagy sikerrel vetítették, amiről az alábbi kép is tanúskodik:
Татьяна Самойлова ez év májusában, a 80. születésnapja után hunyt el.
Az alábbi képen a sírja látható a moszkvai Novogyevicsi temetőben. :(
Приятного просмотра!
A filmhez jó szórakozást kívánok, akár magyarul is megtekinthető.
Üdvözlettel:
Mirjam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése