Az internet előtti korszakban a nyelvtanulásban a legnagyobb lehetőségnek azt tartottuk, ha elutazhattunk az ún. célországba.
Sokan úgy tartották, ez az egyetlen módja a nyelv magas szintű elsajátításának.
Persze nem mondok ennek ellent, mert anyanyelvi környezetben a tudás szinte ragad ránk, folyamatosan halljuk, olvassuk a "tananyagot" és - nem utolsó sorban - rá vagyunk kényszerítve az állandó kommunikálásra, gyakorlásra.
Mégis nyílt titok (már többször leírtam), hogy nem favorizáltam soha ezt a nyelvtanulási módot, mert önmagában ez is csak egy lehetőség, ami legfeljebb akkor főnyeremény, ha keményen megdolgozunk mellette.
Az elmúlt néhány napban alkalmam volt megfigyelni, mennyire lehet hasznos az anyanyelviekkel való hétköznapi kommunikáció a nyelvtanulásban.
A családommal nagyon szívesen utazunk az Alpokba, és ez alkalommal is egy kis osztrák hegyi faluban pihentünk.
Már az első napon észrevettem magamon, hogy azt figyelem, mennyire kell bevetni a nyelvtudásunkat. Siralmas. Nem mondom, hogy kézzel-lábbal is elég mutogatni, de bizony elegendő nagyon "egyszerűen" fogalmazni.
Ez persze lehet jó hír is, hiszen az is elboldogul, aki még nem régen ismerkedik a nyelvvel, de az anyanyelviekkel (üzletben, kávézóban, múzeumban, bobpályán, sípályán) folytatott felszínes kommunikáció hatásfoka a tanulásban bizony elég csekély.
Azaz csak akkor profitálunk belőle, ha "komolyabb" beszélgetéseket folytatunk, ill. valóban tanulunk is.
Nyelvtanfolyamon, nyelviskolában, magántanárnál, baráttól.
És igen, tankönyvből!!!! Ez bizony kikerülhetetlen, ha valódi mélységében és nem csak alapfokon akarjuk megtanulni a nyelvet.
Persze országismereti szempontból nagyon hasznos a "kint tartózkodás". Bár elég régen vagyok némettanár, bevallom, most tanultam meg, hogy az osztrákok "kis barnának" (der kleine braune - vagy Braune?) is nevezik a tejszínes presszókávét. Nagyon finom volt...
Jó és hasznos nyelvtanulást!
Mirjam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése