Régebben az újévi jókívánságokhoz mindig hozzátartozott az is, hogy „sikerekben gazdag” legyen az új esztendő. Nem is értem, a mai sikerorientált világban hogyan vált ez valahogy kevésbé fontossá. Talán azért, mert a sikerek úgy általában nem is érdekelnek bennünket. Sikeresek csak valamiben tudunk lenni, nem úgy általánosságban. A szerelemben, a munkában, a fogyókúrában, esetleg a nyelvtanulásban…
Egy kis kitérő: megfigyeltem, hogy azt,
amiben valódi sikereket érünk el, kevésbé tartjuk fontosnak. Az valahogy
természetesnek tűnik. Mindig olyan sikereket szeretnénk, amik szinte
elérhetetlennek tűnnek.
Lássuk például a
fogyókúrát! Elnézést, ez talán túlságosan női téma, de elég jól megvilágítja,
mire gondolok. Az, aki egyébként is vékony, ezzel általában nem nagyon törődik,
elfogadja adottságként. Bezzeg azok, akik hízásra hajlamosak…
Mit is tesznek? Elkezdenek
egy (divatosnak tartott) diétát, belefognak a sportba, stb. És nincs eredménye.
Ekkor jönnek a kifogások: időhiány, genetika, életkor, lassú anyagcsere… és ki
tudja megszámlálni, mi mindent nem találunk még ki, hogy igazoljuk magunkat.
Aztán hirtelen jön egy
elhatározás, a túlsúlyos ember elkezd teljesen másképp étkezni, és minden erőfeszítést
megtesz, hogy lefogyjon. A kilók pedig elkezdenek leolvadni róla, és ez így is
marad.
Ez hogy lehet? Hogy csinálja? Egy kis türelem, mindjárt eljutunk ide is.
Mert természetesen nem
diétás tanácsadást szeretnék tartani, hanem az orosz nyelv tanulásáról lesz
szó. :)
Vannak, akik szeretnének
megtanulni oroszul, és bele is fognak a nyelvtanulásba. Aztán elmaradnak a
sikerek, és abba is hagyják.
Na persze jönnek a
kifogások: nincs időm, fáradt vagyok, nincs nyelvérzékem, elavult módszerekkel
tanítanak a tanárok, rossz a könyv, kevés a pénzem… Kifogások keresésében túl
jók vagyunk.
De közben látjuk, hogy
vannak, akik már több idegen nyelvet is megtanultak, pedig nincs több pénzük,
nekik is ugyanazok a könyvek állnak rendelkezésükre, ők is dolgoznak.
Mi a különbség? Mit
csinálnak ők másképp?
A megoldás hihetetlenül
egyszerű. Abban a pillanatban, amikor ráébredünk arra, amikor megértjük, hogy
az orosz nyelvre szükségünk van, akkor mindent bevetünk, hogy ezt a célt elérjük.
Minden erőnket, ami eddig a kifogások keresésére és a kudarcok feldolgozására ment
el.
És ebben nem nagyon tud
senki megállítani vagy megzavarni. Hirtelen jó lesz bármelyik módszer, és
eredményes minden apróság, amit teszünk. Mert életbevágóan nagy szükségünk van
arra, amit célul tűztünk ki. Legyen az a csinos alak, egy munka vagy éppen az
orosz nyelv.
Álljon erre itt példaként
egy részlet, amit egy kedves tanítványom leveléből idézek:
„én most éppen a mozgást
jelentő igék igekötős alakjaival küzdök, de …, úgyhogy küzdök tovább : )!”
Hát erről van szó! Ugye
mindenki be tud helyettesíteni legalább egy dolgot, amiért így küzd?
Miért ne lehetne mostantól
eggyel több? Miért ne küzdhetnél így éppen az orosz nyelvért?
Orosz nyelvtanulásban gazdag új évet kívánok!
Mirjam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése